A t\u00e1rskeres\u00e9s \u00e9vezredek \u00f3ta komoly hagyom\u00e1nyokat \u00f6lel fel, \u00e9s nem kis proced\u00fara k\u00eds\u00e9ri. Tal\u00e1n majd egyszer, a j\u00f6v\u0151 genetikusai meglelik azt a par\u00e1nyi, apr\u00f3 dolgot, molekul\u00e1t, ami sokunk\/mindannyiunk szenved\u00e9seinek forr\u00e1sa. Azt az apr\u00f3s\u00e1got, amit tal\u00e1n majd okolhatunk minden\u00e9rt.
<\/p>
Mert meglehet ebben rejlik a titok nyitja. Nem szenvedn\u00e9nk ennyit, ha vil\u00e1gosan lehetne valakit -vagy ne adj' Isten, valamit- okolni. Egy fizikai balesetnek mindig vannak tettesei, csak \u00fagy mint a legt\u00f6bb f\u00e1jdalmas t\u00f6rt\u00e9n\u00e9snek is tudunk feneket ker\u00edteni, hisz vil\u00e1gos, hogy mi okozta azokat. Na de a szerelemn\u00e9l? Tudunk-e valaki,tudun-e b\u00e1rkit is okolni?! Legt\u00f6bbsz\u00f6r saj\u00e1t magunkat, esetlegesen a szeretett kedvest hib\u00e1ztatjuk a dolgok alakul\u00e1s\u00e1\u00e9rt.
<\/p>
Mint n\u0151, azt hiszem sokunk nev\u00e9ben besz\u00e9lhetek a Sz\u0151ke Hercegr\u0151l, a Nagy \u0150-r\u0151l, a Mindent Els\u00f6pr\u0151 Szerelemr\u0151l, akire ak\u00e1r \u00e9vekig is k\u00e9pesek vagyunk v\u00e1rni, \u00e9s aki\u00e9rt olyan dolgokat is k\u00e9pesek vagyunk megtenni, amir\u0151l vil\u00e1gosan tudjuk, hogy magunkt\u00f3l nem v\u00e1gn\u00e1nk ilyesmibe.
<\/p>
De ugyan h\u00e1ny olyan p\u00e1rral tal\u00e1lkoztunk m\u00e1r \u00e9let\u00fcnkben, akik megfelelnek a csipker\u00f3zsika s\u00e9m\u00e1nak, \u00e9s t\u00e9nyleg boldogan \u00e9lnek egym\u00e1s mellett, am\u00edg meg nem halnak? Van egy\u00e1ltal\u00e1n ilyen, vagy tal\u00e1n teljesen fel k\u00e9ne adnunk gy\u00f6tr\u0151 v\u00e1gyainkat egy harm\u00f3nikus kapcsolat ut\u00e1n?
<\/p>
Az \u00e9vsz\u00e1zadok sor\u00e1n, a n\u0151i nem rengeteg mindent el\u00e9rt: szavazhatunk, nem kell \u00e1lland\u00f3an szokny\u00e1val-ruh\u00e1val takarni magunkat, magasabb poz\u00edci\u00f3kban is \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclhet\u00fcnk, \u00e9s m\u00e1r-m\u00e1r t\u00e9nyleg a teljes egyenjog\u00fas\u00e1g hat\u00e1rait s\u00faroljuk. De az \u00e9vek sor\u00e1n arra is r\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, hogy ez bizony nem mindig a legjobb. P\u00e1rkapcsolataink egyre ink\u00e1bb hasonl\u00edtanak fut\u00f3 rom\u00e1ncokra, m\u00e9g akkor is, ha h\u00e1zass\u00e1gr\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk. Hiszen a megfogadott j\u00f3ban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan, hogy a h\u0171s\u00e9get m\u00e1r ne is eml\u00edtsem, a legt\u00f6bb p\u00e1rn\u00e1l nem teljes\u00fcl, \u00e9s p\u00e1r \u00e9v ut\u00e1n m\u00e1r gyakorlatilag \u00faj\u00e1sz\u00fcletve \u00e9rezz\u00fck magunkat egy kiad\u00f3s v\u00e1l\u00e1si herce-hurca ut\u00e1n.
<\/p>
Tessz\u00fck mindezt az\u00e9rt, mert nem \u0150 volt az igazi, vagy mert egyszer\u0171en csak kezdt\u00fck folytogat\u00f3nak \u00e9rezni a kapcsolatot. De amint ism\u00e9t lelkileg megfiatalodva, megsz\u00e9p\u00fclve, kisimult r\u00e1ncokkal \u00fajra belevetj\u00fck magunkat a p\u00e1rkeres\u00e9sbe, r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy mi mindent dobtunk el. A legt\u00f6bb esetben egy biztosabbnak mondhat\u00f3 anyagi h\u00e1tteret, esetleg egy lak\u00e1st\/h\u00e1zat, \u00e9s ami a legf\u0151bb: egy t\u00e1rsat. Aki ott volt. Lehet, hogy alig l\u00e1ttuk, mert annyit dolgozott, lehet, hogy sokat veszekedett, de amint \u00fajra kiker\u00fcl\u00fcnk a szabadba, \u00e9s belecsap\u00f3dunk a kegyetlen val\u00f3s\u00e1gba, r\u00e1d\u00f6bben\u00fcnk, hogy egyed\u00fcl vagyunk.
<\/p>
Egyed\u00fcl, mert m\u00e9g veszekedni sincs kivel, mert reggel \u00e9rintetlen az \u00e1gy m\u00e1sik fele, mert nincs aki meg\u00f6leljen vagy megcs\u00f3koljon n\u00e9ha. Mert nincs mellett\u00fcnk; vel\u00fcnk senki.
<\/p>
<\/p>